egészen biztos, hogy nagyon üvöltöznék… De még akkor is jobb lenne, mint így, teljesen tehetetlenül. Megjött. Azóta, hogy abbahagytam a gyógyszert, már harmadjára, teljesen rendesen. És igen, pontosan tudom, hogy 20 % esély van egy hónapban a teherbe esésre, és ha valaki azzal jönne hozzám, hogy rendes ciklusok mellett 3 hónapja nem esik teherbe: mi a baj; hosszasan elmagyaráznám neki, hogy ne butáskodjon már, ez teljesen természetes, isten ments, hogy aggódni kezdjen, azzal árt a legtöbbet, stb, stb, és ha majd egy év múlva sem esik teherbe, akkor érdemes elkezdeni egy kivizsgálást, de még akkor is lehet, hogy teljesen fölösleges lesz, hisz egy év alatt is csak 80% esély van rá…. De három hónap után szigorúan tilos izgulni, csak lazán, 2-3 naponta szerelmeskedjenek és várom vissza kisbabával.
Alapvetően korábban is tudtam – sejtettem – hogy ezt jelentősen könnyebb mondani, mint végrehajtani (pont mint a nőgyógyászati vizsgálatnál, amikor az orvos azt mondja, hogy tegye szét a lábát és lazítson – na ja….); de így átélve szinte lehetetlennek tűnik. Annyira el vagyok keseredve, hogy sírni szeretnék, és mindeközben nagyon mérges vagyok magamra, hogy miért vagyok elkeseredve, ne legyek már ennyire hülye! És ilyenkor eszembe jut az összes barátnőm és betegem, akik hirtelen/véletlen/első hónapban/első próbálkozásra/ésmégfolytathatnám lettek terhesek. Én miért nem?! Ez mondjuk abból a szempontból lehet biztató, hogy ők biztos nem végeztek aviva tornát, nem ettek/ittak különféle csodaszereket, nem álltak fejen és biztos nekik is kifolyt a „cucc”.
Mert ez itt a másik nagy kérdés! Hogy a bánatban lesz a kisbaba, ha szerelmeskedés után – póztól függetlenül – kifolyik, aminek bent kéne maradni? Persze, erről is tudom, hogy óriási nagy marhaság, amit írok, de könyörgöm, akkor is ez jut eszembe!! Nyilván már van az előváladékban is, meg bejut annyi spermium, (egészséges férfi esetén) amennyi elég, így találta ki a természet, de mindezzel együtt is rémesen fest, szinte pocséklásnak tűnik, ahogy „kifolyik”. Erről részletesen beszélgettem egy hasonlóan orvos barátnőmmel, akik a második babán dolgoznak, és saját bevallása szerint újabban gyertyázni szokott. Közös, ugyancsak orvos barátnőnk ezt úgy kommentálta, hogy mégis mit gondolunk, miért tanították meg már általános iskolásban a gyertyaállást?! 🙂
Nőgyógyász barátnőm elmondása szerint neki is akkor jött össze a gyerek, amikor gyertyázott. Ennek ellenére hülyeségnek tartom, de meg fogom próbálni. De ha megpróbálom, az csak azt jelenti, hogy nagyon „ráizgulok”, ami meg nem jó. Ördögi kör.
Vagy lehet, hogy meg kéne csinálni néhány alap vizsgálatot, hogy megnyugodjak, hogy minden rendben? Vagy akkor még inkább azt érezném, hogy ha minden ok, miért nem jön össze?! – Mert még csak 3 hónap telt el!!! Hülye.
