Az előzmény: Kormos Anett: A Nőgyógyász
Kedves Anett!
Rögtön az elején szögezzük le: a „nem szívesen megyek nőgyógyászhoz” érzés teljesen kölcsönös. Én sem. Három évig tartott, mire végre sikerült rávennem magam, hogy egy kolléganőm levegye a rákszűrésem. Valamint én se megyek mindig szívesen dolgozni. Azaz nőgyógyászhoz. Mármint hozzám. Lennék inkább fogorvosnál, lánybúcsún, vagy szülői értekezleten (bár azért a fogorvos határeset…). Így mi, nőgyógyászok nem várjuk el, hogy olyan nagy lelkesedéssel kopogtasson be a beteg az ajtón, mintha épp szülinapi zsúrra menne. Bőven elég az-az átlagos közöny, amivel az okmányirodában intézed az útlevelet.
Bent a rendelőben egy teljesen átlagos, „hogy van” típusú csevej után, amit általában hiába szeretnénk hosszabbra nyújtani, mert látjuk a velünk szemben ülő páciens arcán a „csak legyünk már túl rajta lécccciii” kifejezést, megkegyelmezünk, és elirányítjuk a fülkébe vetkőzni. Itt jegyzem meg, hogy anno, első alkalommal én megkérdeztem, hogy a zoknit levegyem-e…!!? Azóta már rutinszeren válaszolom ezen és hasonló jellegű kérdésekre, hogy „ahogy kényelmes, a lényeg, hogy a bugyit vegye le”. Ha pihentebb vagyok, és látszik, hogy a beteg is humoránál van, esetleg hozzáteszem, hogy „félre is húzhatjuk, de az egy másik műfaj”. (esetleg legközelebb próbáld így 🙂 )
Jut eszembe! Szeretnék piros pontot adni – neked! Látszik, hogy valóban jársz/a cikk előtt voltál nőgyógyásznál! Valóban rendszeresen elmondjuk, hogy „lazítson”. Óriási nagy marhaság. Én se tudom megcsinálni. De mi a fenét mondjunk? „Legyen kedves most még jobban izgulni, mert lehet ám, hogy nagyon fog fájni, pláne, ha mindenét megfeszíti!” Maradjuk inkább a „lazuljon el”-nél… hátha sikerül…
Gyantázás!
Sosem értem, amikor egy nő (minden harmadik) azzal kezdi, hogy ne haragudjak, hogy hogy néz ki odalent…. Kit érdekel??? Három másodperc múlva teljesen elfelejtem, mennyire volt szőrös, és milyen fazonra volt borotválva. (Arra viszont, hogy volt-e petefészek cisztája, tuti emlékezni fogok). Mellesleg a kozmetikus is ugyanezt látja, és szerintem az sokkal fájdalmasabb. Szóval no para, megértjük hogy nagyon szőrös, kicsit szőrös, félig szőrös, elcseszetten szőrtelenített … Igen. Mi is nők vagyunk 🙂 (mármint én igen.)
Végül még egy tipp: a legközelebbi nőgyógyász „randin” tengerparti andalgás helyett próbálkozz inkább amolyan Szürke 50 árnyalata típusú fantáziálással – ki vagy szolgáltatva valakinek, aki kiérdemelte a bizalmadat – hátha…
Üdv,
Anna.dr
Ps.: Szuper volt a múltkori előadásod… 😉
