… épp javában lövöm magamba a hormonokat, amikor el kezdett fájni az egyik fogam. Egészen pontosan a bal felső egyesem. Két nappal később még mindig nem múlt el, sőt, erősödött, ezért bejelentkeztem egy fogorvos barátnőmhöz. Kiderült, hogy elhalt a fájós fogam, de ha mindez nem lenne elég: a mellette lévő is! Mindezt úgy, hogy semmi lyuk, semmi tömés, semmi probléma nem volt velük korábban. Viszont gyökérkezelni kellett. Hurrá.
Neki is láttunk: injekció az ínyembe, fúrás-faragás, antibiotikum szedés, hasmenés, hasba hormon szúrás, ismét fogorvosi kezelés, ismét szuri az ínyembe, otthon szuri a hasamba, masszív bélproblémák az antibiotikumtól (bélflóra védővel együtt). Azt hiszem, az elegem-van-mindenből, nem fejezi ki egészen pontosan azt, amit éreztem.
Egy hét múlva kontroll röntgen: hoppá, ott egy ciszta az elhalt fogam felett! Azt onnan mindenképp ki kell operálni, hisz gócnak minősül, azaz pl. egy csípőprotézis műtétet is kontraindikálna (azaz nem lehetne miatta elvégezni a műtétet), nemhogy egy lombikot. Akurvaéletbe.
Mikorra van időpont a műtétre? Két hónap múlva… Na az nem lesz jó. Nekem nem egészen 2 hét múlva petesejt leszívás van, aztán pár nap múlva visszaültetés. Muszáj előtte megcsinálni. Nehezen, de szorítottak nekem egy időpontot, így egy esős kedd délután minden erőmet összeszedve feküdtem be a fogorvosi székbe: jöjjön, aminek jönnie kell. Hál’Istennek, alig éreztem valamit, egy-egy kellemetlenebb mozdulat volt csak. Röpke két óra alatt kész is lett a ciszta eltávolítás, a gyökércsúcs rezekció, a retrográd gyökértöméssel és bekerült 12 öltés az ínyembe. Fujjj…..
Jegelés, további anitbiotikum szedés, hasba szúrás, kontroll ultrahangok, hasmenés, felpuffadt arc, a szemem alig bírtam nyitva tartani. 3 nap múlva ügyelet, egy nap pihi, majd ismét egy ügyelet – reményeim szerint az utolsó… (folytatás)
