L.U. 3. nap:
Háromnapos hétvége közepe, szombat. Csak azok vagyunk a váróban, majd utána a kórteremben, akik beültetésre várunk. Harmadik, vagy ötödik naposra. Beszélgetek. Van, aki hasonló cipőben jár, és most van ilyen programban először. Van, akinek már van egy egészséges kisfia, de azóta már volt 3 sikertelen lombikja, ez lesz a negyedik. A poén kedvéért megcsináltam most is az „előtte” szelfit: a Hókuszpók küldte fekete felhők csak úgy lebegtek a tekintetemben.
Másodiknak kerültem be a műtőbe. Rögtön odaadták az elektronmikroszkópos kép kinyomtatott változatát, mint első sztárportré a gyerekekről. Édes kis 2×8 sejt… Azt mondták, hogy ezek tökéletesek, minden esélyük megvan a megtapadásra és a növekedésre. Hál’ Istennek!
Ez a beavatkozás, amit a köznyelv visszaültetésnek hív, a szakma transfernek, kb. olyan, mint egy rákszűrés, nem szükséges hozzá elaltatni a beteget. Valóban nem volt vészes. A legrosszabb része az volt, amikor a pattanásig feszült hólyagomat elkezdték a hasam felől nyomkodni, jajjjj….. De teli hólyag kell ahhoz, hogy az ultrahang be tudjon kukucskálni a hasba. Így monitorozzák az egész műveletet, amit a beteg is tud követni a TV-n. Én is végig láttam, ahogy behelyezik őket a méhembe, majd utána, amikor már bennem vannak a csajok (merthogy szerintem lányok lesznek).
Innentől kezdve, mintha elvágták volna a korábbi izgalmamat: teljesen megnyugodtam, és valami megmagyarázhatatlan boldog, euforikus állapot kerített hatalmába. Minden rendben van. Minden rendben lesz. Ámen.
Epilogus: két hétig nem szabad szexelni! – hangzik az utasítás sokadjára. Mit kérdez erre – szerintem abszolut adekváltan – a nőgyógyász? Csak coitus nem lehet, vagy orgazmus sem? Válasz: orgazmus sem, mert az méh összehúzódást okoz, ami nem kedvez a megtapadásnak. A „konkrét” szexszel kevesebb a baj, néhány kutató még a sperma jótékony hatását is leírta. Konklúzió: lehet szexelni, csak ne élvezzem?
