Olyan jó lenne, ha leírhatnám, hogy világ életemben sportoltam valamit. De ez sajnos nem így van. Nagyon sokáig utáltam sportolni. Mindent – is. Nagyon nehezen sikerült rátalálnom a számomra megfelelő mozgásformára. Gimiben imádtam szertornázni, de az az egyetemmel abba is maradt. Eljárogattam fitness terembe, különféle aerobic órákra, de egyik sem villanyozott fel igazán. Már Pesten dolgoztam, amikor egy barátnőm javaslatára elmentem egy hot-iron edzésre. Abban a pillanatban tudtam, ez az, amit kerestem! Évekig jártam rá, és közben kipróbáltam a hasonló órákat is, úgymint kettlebell, cross fit (sportszakértőktől ezúton is elnézést kérek, tudom, mindegyik edzés más és más, de abban szerintem egyetérthetünk, hogy egyik sem dance aerobic-szerű). Az utóbbi pár évben végül a cross fit (-jellegű) edzésnél kötöttem ki, részben személyi edző segítségével.
A fentiekből világosan kitűnik: nem vagyok egy jógás-típus. Mindezzel együtt elfogadom és aláírom a jóga létjogosultságát és jótékony hatásait. Kismamáimnak is szoktam javasolni, hogy próbálják ki, mert az a tapasztalat, hogy a rendszeresen kismama jógára járók könnyebben, ügyesebben, „jobban” szülnek. Tovább maradnak mozgékonyak, kevésbé kínozza őket ödéma. Mindemellett szerencsére egy olyan típusú torna, amit bátran kipróbálhat az is várandósan, aki korábban távol tartotta magát mindennemű sporttól.
Biztos vagyok benne, hogy kismama jóga és kismama jóga között is van különbség. Egyik barátnőm mesélte, hogy ő kifogott egy olyan órát, ahol fél órán keresztül arra kellett koncentrálni, hogy felvegyék a kapcsolatot a méhlepénnyel. És még akkor is, ha ezt egy kicsit eltúlozta, nekem sok. És mielőtt megköveznek: igen, természetesen fontos fejben helyretenni a dolgokat, a babára koncentrálni, felvenni vele a kapcsolatot, énekelni, mesét olvasni neki, vagy kinek mi tetszik. De biztos nem szeretnék több ezer forintot fizetni azért, hogy az óra több mint felében feküdjek és koncentráljak valamire, amire otthon is tudok.
Ezért igyekeztem olyan jóga oktató helyet találni, ahol a mozgást, a nyújtásokat, a testet helyezik előtérbe a ráhangolódással szemben. Találtam is egy szimpatikus stúdiót, ahova bejelentkeztem.
Szimpatikus hely volt, kedves, fiatal oktatóval. Mi, anyukák olyan öten-hatan lehettünk, kényelmesen elfértünk. A többiek már voltak korábban, én voltam az egyetlen elsőórás. Kicsit bátortalanul, de bekapcsolódtam a gyakorlatokba, tanultam a pozíciókat. Ekkor nem volt még túl nagy a hasam, így szerencsére megerőltetés nélkül tudtam megcsinálni a feladatok nagy részét. Mozgás közben szeretek a helyes testtartásra koncentrálni, jó érzés, amikor nyúlnak az izmaim.
Az óra tökéletesen kezdődött és telt egészen addig, amíg le nem kellett feküdni a matracra. Először különféle gyakorlatokat végeztünk fekve, majd gátizom torna és relaxáció következett. Utóbbi kettő lehet, hogy fordított sorrendben volt, nem emlékszem… ugyanis ebben a kellemesen meleg, barátságos környezetben, ahol alulról a padlófűtés, felülről egy pihe-puha pléd melegített, nem egészen két perc kellett ahhoz, hogy elaludjak. De milyen jót pihentem! Kifejezetten jól esett.
A kezdeti sikerélményen felbuzdulva vettem egy ötalkalmas bérletet és feliratkoztam a következő foglalkozásokra. Lelkiismeretesen el is jártam, azonban a földön fekvő gyakorlatok alatt egyre gyorsabban aludtam el. Az utolsó két alkalommal már abban a stádiumban elnyomott az álom, amikor még javában a háton fekvős gimnasztikát kellett volna csinálni. Az oktató és a többiek nem ébresztettek fel, mondván milyen jó, hogy ennyire el tudtam lazulni, pihenjek nyugodtan, és különben is: egy kismama mindig álmos. Oké, ebben van is valami, de ismét ott tartottam, hogy van értelme több ezer forintot kifizetni azért, hogy fél óra nyújtás után még ugyanennyit szundikáljak? A válaszom végül „nem” lett, azonban ennek ellenére a kismama jógát továbbra is ajánlom mindenkinek!
