Minden kismama életében eljön az a pillanat, amikor már nem igazán tudja magára venni a megszokott cuccait, mert szorítanak hastájékon, össze se érnek, felcsúsznak, kilóg a pocak stb. Van, aki alig várja, hogy végre igazi kismamaruhákat hordhasson, és büszkén mutogathassa a pocakot. Hát, én nem ez a típus voltam.
Szerintem a kismamaruhák borzalmasak. De tényleg, elképesztően ronda a legtöbb. Stílustalanok, szörnyű a színük, az anyaguk, a mintájuk, ódivatúak. A legtöbb olyan, mint valami lepel, az ember amúgy is hatalmasnak és formátlannak érzi magát (pláne, ha ikrekkel terhes ugyebár…), ezek meg csak fokozzák ezt a fantasztikus érzést. Semmi csinos szabás, ami esetleg előnyösen emelné ki a pocakot, dehogy. Az összesben még nagyobbnak néz ki az ember, mint egyébként.
De persze azért nyilván nálam is eljött a pillanat, amikor már nem halogathattam tovább, hogy vegyek pár kismamaruhát, mert semmibe nem fért bele a pocakom, amit amúgy hordok. Elszántam tehát magam, hogy a förtelmek közül kiválasszam a legkevésbé borzalmasakat egy kismamaruhákat árusító üzletben.
Nem mindegy ám, milyen melltartót visel az ember!
Nem túl lelkesen válogatok éppen a kismamaruhák között, amikor odalép hozzám az eladó, és nekem szegezi a kérdést: jól látja-e, hogy még mindig normál melltartót hordok!? Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, ez most komolyan azt nézegette, hogy milyen melltartó van rajtam…? Nos, a következőkben kiderült, hogy igen, ezt nézegette, és kifejtette, hogy ez tuti nem kényelmes nekem, várandósan már kismama melltartót/szoptatós melltartót kéne viselnem.
Naivan elkezdtem magyarázni, hogy valójában nekem tök kényelmesek a normál melltartóim, mert sajna azok közé tartozom, akiknek nem lettek giga méretű mellei a terhesség alatt. De hiába, az eladó a jelek szerint jobban tudta nálam, hogy márpedig a hagyományos melltartóm engem nyom, és vennem kell kismama melltartót. Mert nézzem csak meg, hogy bizony ha leveszem a melltartót, ott a piros csík a melleim alatt, ami csalhatatlan jele annak, hogy a tejcsatornák folyamatosan el vannak szorítva, ezért nem lesz tejem.
Ezen a ponton elszámoltam 10-ig, hogy ne osszam ki szegényt, majd kedvesen elköszöntem, és távoztam a boltból. Aznap sem lett nagyobb a kismamaruha-gyűjteményem.
