Az első trimeszterben sokan elgondolkodnak azon, min kell most változtatni, mit kell másképp csinálni, mint eddig. Nos, ideális esetben semmit, legalábbis ha azt vesszük alapul, hogy egy tervezett terhességről beszélünk, amire a szülők megfelelően készültek.
Azért persze én is feltettem magamnak ezt a kérdést, bár esetemben a tervezett terhesség ténye adott, mivel lombikos fogantatás volt. Így nyilván számítottam rá, hogy „lehet ott valami” – bár elbízni sem meri magát az ember ebben a helyzetben. Végül arra jutottam, hogy élhetem az életemet tovább ugyanúgy, mint eddig. Sőt, aztán úgy döntöttem, még rátehetek pár lapáttal, és újra elkezdtem crossfit edzésekre járni, mert ugye mikor is lehetne megfelelőbb az időzítés… de ezt egy másik posztban már elmeséltem.
A kritikus időszakban sokszor nem is tudunk a terhességről
Egyébként elég érdekes ez az első trimeszter, hiszen a legfontosabb folyamatok ilyenkor mennek végbe, ebben az időszakban lesz két sejtből cirka 3 hónap alatt egy szinte kész baba (kész alatt azt értem, hogy kifejlődnek a szervei, babaformája lesz, mozogni kezd stb., habár persze még mindig nagyon picúr, és sokat kell nőnie). Ez nem kis munka, és bizony kell hozzá az ideális környezet.
Némi ellentmondás, hogy az ideális környezet megteremtéséhez tudnia kéne az embernek a terhesség tényéről, ez pedig éppen az első hetekben nem mindenkinél van így. Hiszen nem minden terhesség tervezett, így pedig az is lehet, hogy sokára veszi észre az ember.
Van például egy barátnőm, akinek a menszesze mindig is kissé rendszertelen volt, előfordult, hogy 2 hetet is késett. A párjával a megszakításos „védekezést” alkalmazták (azért az idézőjel, mert ez azért nem igazi védekezés, amit ők is tudtak egyébként). Szóval, becsúszott náluk a baba, és a barátnőm mire rájött, hogy terhes, már 7 hetes volt, addigra tűnt fel neki, hogy már tényleg elég régen menstruált. Aztán teljesen kétségbeesve kérdezett engem, hogy most mi lesz.
Na nem azért, mert nem akarták a babát, hanem azért, mert ugye fogalma sem volt róla, hogy terhes, ezért ugyanúgy adott az élvezeteknek, mint addig. Nem tette le a cigit, volt néhány durvábban sikerült buli is, amikor elég alaposan sikerült felöntenie a garatra. Nagyon aggódott, hogy egészséges lehet-e így a baba.
„Mindent vagy semmit”
Az az igazság, hogy annyira tényleg nem ideális, hogy nem tudunk az első pillanattól kezdve a terhesség tényéről, ezért nem tudunk magunkra vigyázni sem, de a természet okos helyettünk is. Ha ugyanis az első kb. 6 hétben valami olyan károsodás éri a babát, ami maradandó lenne, akkor egész egyszerűen nem marad meg. Ez lehet külső hatás miatt, vagy bármi egyéb tényező okán.
Ezzel nyugtattam meg a barátnőmet is: ha annyit ártott volna a babájának, valószínűleg nem hallottuk volna a teljesen szabályos szívhangot. Ezután persze már nem ivott, a cigit is rögtön letette, és vigyázott magára, nem egész 8 hónappal később pedig teljesen egészségesen született meg a kisfia.
