A harmadik trimeszterben már sok baja van az embernek. Nagy a baba, a súlytöbblet, húz a has, fáj a hát, gyötör a gyomorsav, folyton pisilni kell, és aludni se lehet rendesen, mert mindenhogy kényelmetlen. És ehhez jön még egy igen kellemetlen, terhességgel járó tünet: a vizesedés, és az ezzel járó lábdagadás. Vannak szerencsések, akik megússzák, mások viszont nagyon szenvednek tőle.
Ami engem illet, olyan lábam volt, mint egy mamutnak. Rontott a helyzeten, hogy nyár volt, dögmeleg, ilyenkor sokkal hajlamosabb a szervezet visszatartani a vizet, terhesen pedig pláne. Őszintén szólva nem is igazán mertem remélni, hogy a 40 fokban majd megúszom a lábdagadást. Abból a szempontból viszont örültem neki, hogy nyár van és meleg, hogy legalább nem kellett az elefántlábaimat szűk cipőkbe erőszakolni – tökéletesen megfelelt a flip-flop papucs, bár bevallom, néha már az is necces volt.
Oda kell figyelni rá
Bár a lábdagadást többé-kevésbé normálisnak tekintjük a terhesség alatt, azért nem árt odafigyelni, ha durvább méreteket ölt. Amikor valakinek olyan mértékű a vizesedése, hogy már gondot okoz a mindennapokban, a normál méretéhez képest nagyon feltűnő a dagadás, esetleg komolyabb súlygyarapodással is jár a dolog, felmerülhet, hogy esetleg toxémia van kialakulóban. Nem kell azonnal megijedni, ez egyáltalán nem törvényszerű, de azért indokolt gyakrabban mérni a vérnyomást, ellenőrizni a vizeletet, hogy van-e benne fehérje. A magas vérnyomás vagy a fehérjeürítés ugyanis már a toxémia tünetei.
Mivel hatalmasra dagadtak a bokáim, persze én is figyeltem a súlyomat, de az nem változott számottevően, úgyhogy nem tűnt toxémia tünetnek a vizesedés. Azért persze mértem a vérnyomásomat, és ellenőriztem a vizeletemet is, de minden rendben lévőnek tűnt szerencsére – mindössze a lábbelik viselése volt egyre nehézkesebb. Ilyen szempontból a nyár szerencsésebb időszak az említett papucsok miatt, aki viszont télen terhes, és csizmákba kell préselnie a lábát… nos, annak őszinte részvétem, egyúttal minden elismerésem, ha sikerül 😀
