Korábban említettem már, hogy mikor elkezdtem a lányoknak bevásárolni, nagyon nehéz volt nekiállni, mert fogalmam sem volt, mit vegyek, mi fölösleges, mi szükséges. Nyilván nem akartam összevásárolni egy rakás szükségtelen holmit, de azt sem szerettem volna, ha esetleg kihagyok olyanokat, amik jól jönnek a mindennapokban, esetleg meg lehet lenni nélkülük, de azért megkönnyítik az életet.
Segítséget kértem a családtól, kisgyerekes barátnőktől. Hát, mit mondjak… meglehetősen ellentétes válaszokat kaptam. Ez főleg annak köszönhető, hogy különböző korosztályból kértem tanácsokat, és rá kellett jönnöm, hogy mostanra sok olyan dolog áll rendelkezésre, ami 20-30 éve még nem állt, és természetesnek vesszük olyan tárgyak használatát, ami akkor még nem is létezett.
- Nem feltétlenül az eldobható pelenka vs. textilpelenka dilemmára gondolok – ez az, amit az idősebbek is általában elismernek, hogy hatalmas könnyítés, nem mellesleg a babáknak is kényelmesebbek a modern pelusok. De sok olyan dolog van, amit anyáink, nagyanyáink nélkülözhetőnek éreznek, mi viszont nagyon nem.
- Popsitörlő. Tök alap, nem? Nos, az idősebbeknek nem. Anyukámtól megkaptam, hogy nekik lavórban ott volt a víz a pelenkázó mellett, és vizes vattával is tökéletesen lejött a kaka a fenekünkről. Jó, én ezt értem, de nem sokkal egyszerűbb megvenni a popsitörlőt, mint ezzel szórakozni? Hát dehogynem. Nem mellesleg a popsitörlő még mobil is, a lavór vizet nehezen vinném magammal házon kívül.
- Légzésfigyelő. Ugye régen is felnőttek ilyenek nélkül a gyerekek. Hát, vagy nem. A többség valóban, de vigasztalni fog ez engem, ha nálunk esetleg baj lesz? Valószínűleg nem. Ne ezen a pénzen múljon a gyerekeim élete, a biztonságuk.
- Zenélő forgó, pihenőszék, egy „modern hülyeségek”, mert anno sem volt, mégis felnőttünk. Nem azt mondom, hogy ezek nélkül nem nőhet föl egy gyerek. De a barátnőm például simán meg tudta főzni az ebédet, míg a gyerek a pihenőszékből nézelődött. Az én egyik lányom tök sokáig nézte lelkesen a zenélő forgót (a másikat mondjuk hidegen hagyta). Szóval nem, tényleg nem létszükségletek ezek, de nagyon meg tudják könnyíteni a dolgunkat adott esetben.
Itt jön be az, hogy nem mindig a tapasztalat a nyerő, néha elég az is, ha csak végiggondolja az ember, neki könnyebb lenne-e, ha megvenné azt a valamit. Ha igen, akkor hajrá – végül is max. nem használjuk majd, és eladjuk vagy továbbadjuk.
