A terhesség egy véget nem érő para. De tényleg. Amikor az ember már túl van az első trimeszter aggódásán, végre kerekedik a pocak, a baba pedig lelkesen mozog, akkor el lehet kezdeni azon izgulni, hogy megfelelőek-e a baba méretei. Ha túl nagy, az a baj, ha túl kicsi, akkor meg az. Csak a pont jó a jó, de persze azért van némi mozgástér, mert sok dolog befolyásolja, hogy mitől akkora egy baba, amekkora.
Mi határozza meg a baba méretét?
Természetesen van egy normális tartomány, ami viszonylag széles. Szóval aggodalomra semmi ok, ha a szomszéd Zsuzsi babája a 30. heti ultrahangon másfél kiló, a mienk meg csak 1,4. Ez belefér nincs vele semmi gond, hiszen nem lehetnek teljesen egyformák, a születési súlyok is különböznek – születéskor éppenséggel egy-másfél kiló eltérés is lehet normális egymáshoz képest. Magzati korban azért ennyire nem nagy a normál intervallum.
Mivel a magzat mérete alapján szokás belőni a korát, maximum 2 hétben szoktuk azt az eltérést meghatározni, ami még lehet normális, de jobban örülünk a kevesebbnek. Nyilván egy 155 centis, 45 kilós anya, és egy 170 centis, 65 kilós apa esetében nem számítunk 4 kilós újszülöttre, ezért nem lepődünk meg, ha a harmadik trimeszteri ultrahangok során az átlag alsó részébe tartozik a baba. Ahogy azon se, ha a 180 magas, 70 kilós anyuka, és a majd’ 2 méteres, 100 kilós apuka babája pedig a nagyobbak közé tartozik.
Van az az eltérés azonban, ami már nem tetszik az orvosnak, és fokozott figyelmet érdemel. Felmerülhet a méhen belüli retardáció gyanúja, ha a baba túl pici. Ilyenkor szorosabb a kontroll, de ha megfelelő ütemben fejlődik a pici, általában nincs gond. Gond akkor van, ha magához képest is lassú a fejlődés, egy bizonyos ponton túl ilyen esetekben a terhesség befejezése javasolt – nyilván ezt húzzuk, ameddig lehet, ha még nem teljesen érett magzatról van szó.
Kicsik, de hát ikrek…
A gondtalan terhességem vége felé azért nálam is eljött az a pont, amikor a babáim méretei már hagytak kívánnivalót maguk után. Kisebbek voltak az átlagnál. Nem feltétlenül pánikoltunk be, hiszen ikrek, kisebb a helyük, teljesen normál, hogy nem akkorák, mint az egyedül fejlődő magzatok. Na meg én sem vagyok egy nagydarab nő, nem feltétlenül kell nekem nagy babákat szülni.
De azért csak nem hagyott nyugodni a dolog, hetente néztük a babákat ultrahangon, hogy nőnek-e. Növögettek, még ha nem is rohamléptekben, úgyhogy kezdtem is megnyugodni, hogy akkor csak a genetika, meg hogy ikrek. Nos, a végén kiderült, hogy sajnos nem csak ennyiről volt szó, de ez egy másik, hosszú történet lesz…